1. égési folyamatnak fény- és hőjelenségben való megnyilvánulása. ▸ tűzre való

2. égő anyag. ▸ tüzet kér, ad

3. tűzeset, tűzvész. tűz volt a faluban.

4. kat <vezényszóként is:> tüzelés lőfegyverrel. | ágyútűz, puskatűz. | tűzharc. ▸ két tűz között

5. drágakő ragyogása. a gyémánt mély tüze.

6. borban: erő, zamat.

7. nép fájdalmas gyulladás v. láz. ▸ szent antal tüze

8. vál lelkesedés, szenvedély. tűzbe jött.

9. ▸ tűz! ▸ tűzbe megy érte ▸ tűzbe teszi érte a kezét ▸ más tüzénél melegszik

[ fgr ]

tűnés innen!

1. vall erkölcsi értelemben teljesen tökéletes.

2. vall <kat., ort.:> akit az egyház (vértanúhalála v. hősi fokon gyakorolt erényei miatt) ilyennek nyilvánított, és engedélyezte, ill. elrendelte nyilvános tiszteletét (röv.: szt. szt.). szent ferenc; ▸ szentté avat | vall a legfőbb vallási tiszteletet érdemlő. ▸ a szent család | vall istentiszteleti, vallási célra szolgáló, azzal kapcs. szent edények, ruhák. | vall a hitéletet tápláló, a vallás alapjául szolgáló. ▸ szent biblia | (tulajdonnévszerűen) ▸ szent korona ▸ szent korona-tan

3. igen vallásos, nagyon jámbor. szent életet él.

4. vál a legnagyobb erkölcsi megbecsülésben álló, ill. a legbecsesebb értékre irányuló v. azt képviselő. a haza szent földje; előtte szent a barátság.

5. gyak. gúny változtathatatlan, sérthetetlen. szentnek tartja valakinek a szavát. | ▸ szent a béke közöttük | biz bizonyos, igaz. annyi szent, hogy ...

6. <felkiáltásokban, ijedség, meglepetés kif-ére.> szent ég v. isten!

7. biz <kif-ekben nyomatékosító jelzőként.> a mai szent napon; ezen a szent helyen.

1. vall szentté avatott személy. | ▸ a szentnek sem

2. ▸ szentem

3. nép <felkiáltásban bosszankodás, csodálkozás, elismerés kif-ére.> a szentjit (neki)!